Elhangzó szöveg: [Riporter, mozigépész szinkron]: „- Egy pillanatra, gépész úr… - Igen. - Mióta ül a vetítőgép mögött? – 1924 óta folyamatosan. - A felszabadulás után melyik magyar film tetszett önnek legjobban? – Hát, kérem szépen, a legelsők közé tartozik a Talpalatnyi föld, ami nagyon tetszett, és sokáig is vetítettem.” Ez a film valóban korszakot jelentett a történelmi és a filmművészeti időszámitásban egyaránt. Szabó Pál regénye nyomán Bán Frigyes rendezte, aki Mészáros Ági mellett egy ismeretlen főiskolásra, Szirtes Adámra bízta a másik főszerepet, Góz Jóskáét. A film a felszabadulás előtti szegényparaszti élet mindennapos drámáit elevenítette meg. [Szirtes Ádám szinkron]: „Hát a Talpalatnyi föld, ez már történelem. És, valahogy 30 éves a Talpalatnyi föld, mi is 30 évvel többek lettünk, és a következő 30 évtől szeretnék még egyszer életemben egy ilyen filmben játszani, hogy még egyszer mondhassam azt, hogy 30 éves lett a gyerekem.” [Dr. Molnár Ferenc, kulturális államtitkár szinkron]: „Harminc esztendővel ezelőtt, a kormány 1948 augusztus 19-i ülésén, minisztertanácsi határozatot hozott a film és mozi nemzeti vállalatok létesítése ügyében. Ezzel az államosítási rendelettel, a magyar kultúra történetében új minőség jött létre. Kereteiben, lehetőségeiben, és feladataiban megszületett a magyar szocialista filmművészet, filmipar és filmforgalmazás. A magyar film területén megtörtént a fordulat, győzött a szocialista forradalom. Az elmúlt 30 év filmtörténete szakadatlan küzdelem azért, hogy forradalmian megváltoztassa a film és a közönség, a film és a társadalmi harcok, a film és a történelem, a film és a többi művészeti ágak egymáshoz való viszonyát.” Ma már a klasszikusok között tartjuk számon a Máriássy Félix rendezte Budapesti tavasz-t is. [Dr. Molnár Ferenc, kulturális államtitkár szinkron]: „A szocialista Magyarország valóságáról, a magyar kultúra, és kulturális politika jellegéről a nagyvilágban, legszélesebb körben és legintenzívebben a magyar film tudósít. Nem csak a nemzetközi filmfesztiválok versenyei, ahonnan filmjeink hosszú évek óta rendre elhozzák a legfényesebb díjakat is, hanem 100 milliós nagyságrendű nézőközönségek előtt, a Szovjetunió és sok szocialista országok filmszínházaiban, a tőkés, és mindinkább a fejlődő országok televíziói révén. A magyar film sikereinek alapja, záloga, alkotóinak a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségek között gazdagon kibontakozó tehetsége, és szemlélete, amely egységben, a tehetség a szemlélet által, és a szemlélet a tehetség által nyilvánul meg hatásosan a legjobb művekben. Nem csupán a 30. évforduló alkalmából illeti meg elismerés és köszönet mindazokat, akik szocialista szemléletükkel és tehetségükkel három évtized alatt a magyar film sikereihez hozzájárultak. Azokat a mestereket is, akik már nem lehetnek közöttünk, vagy nyugalomba vonultak, és természetesen az aktív dolgozókat. A játékfilmek, híradó és dokumentumfilmek, népszerű tudományos és oktatófilmek, rajz- és bábfilm művészet, a diafilmkészítés, a szinkronizálás rendezőit, operatőreit, íróit, dramaturgiait. A magyar filmekben oly sok emlékezetes, nagyszerű alakítást nyújtó színművészeinket, a filmek gyártásának vezetőit és nagy tapasztalatú specialistáit, a laborálás és filmtechnika szakembereit, a belföldi és külföldi filmforgalmazás munkatársait, a mozik dolgozóit, a filmtudomány és filmkritika, a filmoktatás és filmismeretterjesztés művelőit, és bizonyára nem utolsósorban, a filmirányításban tevékenykedőket, a 30 év alatt felelős posztokat betöltött, és jelenleg is betöltő vezetőit is. Mindezen dolgozók, művészek és szakemberek alkotó aktivitása reális alapot ad azokhoz a jókívánságokhoz, amelyeket ma, - három évtized eredményei ismeretében - a szocialista magyar film következő évtizedeire jó szívvel, támogató együtt szurkolással és elvszerű, szigorú igényességgel megfogalmazhatunk.” Éppen harminc éve készültek ezek a híradó képek az akkori „honfoglalókról”. Kovács András, Bacsó Péter, Jancsó Miklós kezdte akkor a pályát. A 30. évfordulón együtt emlékeztek mestereikre, köztük a tíz éve elhunyt Hegyi Barnabásra, akinek szobor-portréját Fábri Zoltán leplezte le. Hegyi Barnabás számos nagysikerű magyar film kiemelkedő képességű operatőre, a mai alkotó nemzedék odaadó tanítója volt. Arcmását egykori közvetlen munkatársa, Morell Mihály mintázta meg. Az ünnep derűsebb pillanatainak kezdetén az igazgató - harminc évvel korábban maga is ifjúsági titkár - 12 órára átadta a mai harmincéveseknek a filmgyár jelképes kulcsát. Híradónk, amely harminc éven át volt krónikása a filmszakma eseményeinek is, a Vörös Csillag Filmszínházbeli diszelőadás szünetében kamera elé kérte a magyar film néhány mesterét, vezetőjét, barátját, megkérdezve tőlük mit várnak, mit kívánnak a magyar filmművészettől a következő három évtizedben. [Dr. Tóth Dezső, kulturális miniszter helyettes szinkron]: „Legyen olyan, mint az eddigi 30 esztendőben. Azaz a maga sajátos és mással nem pótolható eszközeivel, kövesse úgy a társadalmi mozgást, tükrözzön belőle olyan sokat, és segítse ezt a társadalmi mozgást annyira, mint eddig.” [Föld Ottó a MAFILM igazgatója szinkron]: „Természetesen továbbra is sok jó magyar filmet, és ezeknek a filmeknek egyre több magyar nézője is legyen. Ezt várom. És remélem, hogy így is lesz, mi mindent elkövetünk hogy így legyen.“ [Kalmár László filmrendező szinkron]: „Én már a következő három évben azt szeretném, ha nem csak a rendezők értenék azt, amit a filmben felvesznek, hanem a közönség is. Ez egy olyan döntő valami, mert ezért van a film, és nem azért, akik csinálják. Ez az igazi művészet.” [Szegvári Katalin tévériporter szinkron]: „Engem az érdekel, az a helyzet, azok a körülmények, amelyeket meg akarunk változtatni, és amelyek megváltoztatásában a magyar film nagyon sokat tud tenni.” [Radványi Géza filmrendező szinkron]: „Én azt hiszem, hogy a film a következő 30 esztendőben nagy átalakulások előtt áll mindenütt, hogy melyik irányba, hogyan, arról még fogalmunk sincs. És ez az első 30 év, ami Magyarországon történt, ez részben nagyon sikerült, bebizonyította azt, hogy nagyon sok nagyon sok tehetséges ember van, és ez nemcsak reményekre jogosít, hanem valahol kötelez is mindenkit.” [Szabó István, a Filmfőigazgatóság vezetője szinkron]: „Éljen a magyar filmművészet azzal az óriási előnyével, ami a világ filmművészetéhez, jelenkori film művészetéhez viszonyítva is, meggyőződésem szerint a mai kortárs más művészeti ágakhoz viszonyítva is, kétségtelen előnye, hogy egy olyan érett, felnőtt, nemzedéki kapcsolataiban kiváló alkotógárdával rendelkezik, oly nagy számban van a tehetségeknek, amelyeknek a kibontakozása egész biztos hogy az elmúlt 30 évihez hasonló, vagy még annál nagyobb sikereket biztosíthat a magyar filmnek.”

Kivonatos leírás: